"Lehet, hogy gyenge még a hangunk Lehet, hogy léptünk még bizonytalan, De indulunk a szépet, jót akarjuk, Érezzük, hogy hitünknek szárnya van." (juhász gyula)
"Régi harcok,régi kopott könyvek, Derű,mosoly,néha fájó könnyek. Elsuhannak,elmúlnak az évek, Búcsút intünk múló diákévek" (Hemingway)
Karod erős - szíved emelkedett: Végtelen a tér, mely munkára hív." (Madách Imre)
"Szabadon bűn és erény közt Választani mily nagy eszme, S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsul áll Isten kegyelme Tégy bátran hát ... " (Madách Imre)
"A világi méltóság, aranyfüst és játékpénz, de az emberi méltóság valóság, színarany miért játszol hamis pénzért, mikor Isten megtömte zsebed színarannyal?" (Márai Sándor)
"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás." (Márai Sándor)
"Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted." (Marcus Aurelius)
"Töröld le könnyedet Kisírt szemedben mosoly legyen és derű, Minden nap kezdődik valami valami nagyszerű valami gyönyörű." (Nagy László)
Bármily erővel, bármily áldozattal Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél, És tartósabb is, kell akarnotok." (Petőfi Sándor)
"Haza és szabadság, Ez a két szó, melyet Először tanuljon Dajkától a gyermek" (Petőfi Sándor)
"Légy tölgyfa, mit a fergeteg ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti" (Petőfi Sándor)
"Az elszakadás áll előttünk, Világi lárma csalogat, Az útra néz mindenki köztünk, Kigyúl az ifjú gondolat." (Puskin)
"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod, ez volt a múlt, emez a vad jelen. - ... és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen" (Radnóti Miklós)
"Tiszteld az embert Szeresd a szépet Tanulj küzdeni Mert ez az élet"
"Bármerre vezessen sorsod légy mindig szerencsés és boldog"
"Minden nehéz utat Legyőz az akarat"
"Folytasd dolgod, képezd magad, Komolyan vedd minden nap terhét Szerencse aztán jön majd magától Nyer bő okulást tapasztalásból"
"Vidd ezt a virágot csillogó szemekkel, Őrizd emléküket igaz szeretettel."
"És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz és te is tiszta , s jó vagy Egy tekintetük elhitesse véled Szép dolgokért élsz, és érdemes élned." (Váci Mihály)
"Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell." (Váci Mihály)
"Ha van mihez bízhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben S tán szebb, de csalfább távolt ne keress." (Vörösmarty Mihály)
"Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egy egész világ nem a birtokunk, Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk." (Vörösmarty Mihály
Mi mindig, mindenről elkésünk. Késő az álmunk, a sikerünk szívünk, nyugalmunk, ölelésünk Mi mindig mindenről elkésünk." (Ady)
"Bár zord a harc, megéri a világ Ha az ember az marad, ami volt; Nemes, küzdő, szabadlelkű diák." (Ady)
"A szárny megnőtt üresen áll a fészek Csak álom volt a szép diákvilág S mint a fecske alkonyati szélben Ma szárnyat bont egy sereg diák." (Ady)
"Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen." (Ady)
Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindíg búcsuzunk.
|